„A jó tenyésztő 100-szor többet tud a kutyáiról, mint egy divatos „kölyök teszt”. Semmiképpen se jó, ha túlzásokba esnünk és engedünk a „parasztvakításnak”. Ha valaki igazán ért a kutyákhoz szégyenteljesnek gondolja, abból levonni következtetést, hogy egy 2-6 hetes kutya mit csinál, vagy mit nem csinál. Az értelmes „vásárló” képes átlátni, hogy ilyenkor a szülők adják a legtöbb információt, a kicsik közti választásnál pedig a tenyésztő ajánlása mellett a személyes szimpátiára érdemes hallgatni. Az ember a házastársát sem egy 3 éves kori IQ teszt alapján választja. Ne dőljünk be minden divatnak! Hajrá józanész!”

Ez a rövidke, ártatlannak induló megjegyzésem kisebb vihart kavart, kaptam érte kritikát és vállveregetést, de ha már ennyi mindenkit megmozgatott, had fejtsem ki bővebben miért is gondolom így.

Azt már elmeséltem, hogy nem ma kezdtem a kutyatartást, és a tenyésztésbe is belecsöppentem már gyermekként is, viszont azt is szeretném elmondani, hogy mindig is a biológia volt a kedvenc tantárgyam, az etológia a nagy szerelmem, Konrad Lorenz-en nőttem fel, Csányi Vilmost olvastam, és kész izgalomban voltam, mikor mondták, hogy van olyan felvételi bizottság melyben ő is benne van. Szóval nem valami genetikus ellenérzésről van szó részemről az etológiával szemben.

Volt olyan alom nálunk, ahol információ szerzés miatt én kértem tesztet, mivel különböző tervek voltak a kicsikkel, volt ahol „anyától való tanulás” vizsgálatára bejelentkeztek kölyöktesztet végző személyek. Az ellenérzések személyes tapasztalat mellett, az olvasott értékelésekből, más almoknál, és ezek összegzéséből származnak. Természetesen a tanult tények mellett az ember néha (legalább) használja a józan paraszti eszét is. És itt jön a bibi. Bár a doktori specializációm is viselkedés tudományból van, de nem ezért érzem azt, hogy jogosan mondhatok kritikát. Én azt nem szeretem, ha a tudomány szent nevében vagy varázsolni, vagy hírnevet, vagy pénzt szerezni szeretne valaki butasággal. Lehet, hogy jóindulatúan vakítja el a cél, de mint tudjuk, a cél nem szentesíti az eszközt. Azok a kölyök tesztek, amik deprivációval, kényszerítéssel járnak, hiába van a "majd feloldjuk" szlogen, lehet ártanak, de hogy nem használnak, az biztos. A kölykök kínzása (mert ez az valljuk be), kihathat a felnőtt életre, nyomot hagyhat. Ezt, nem lehet egy „feloldással” visszacsinálni.

A tanulásos tesztnél vekkerhangot kiadó telefon alá kényszerítették a 6 hetes picit majd magára hagyták, figyelték mit csinál. Hosszan. Anyát nem engedték oda. Amúgy az anya az le se tojja az ilyeneket, mert TV mellett szokott aludni, régebben katonai gyakorlótér mellett sétáltunk. Az ágyúlövéskor is csak rám néznek a kutyáim, és ha mondom, hogy ok, akkor mintha mi se történt volna továbbmennek, még ha a föld remeg is. Na de nem 2 hetesen szoktuk elkezdeni, meg nem is 6. Ebben a korban épül fel a világ a pici számára, és nagyon fontos, hogy ennek a világnak az építőkövei a bizalom és a biztonság, no meg persze a szeretet legyenek.

 

Igazából ennyi, hogy ha van bizalom, nincs gond. Pedig nem egyforma temperamentumú minden kutyám. A legcukibb történet, hogy egy külföldi gazdi jött vonattal a piciért. 2 kutyámmal mentem ki érte az állomásra, hogy tudja, kihez kell odamenni. Azt kérdezte, hogy gyakran járunk vonatok közt, mert nyugisan sétáltunk a szűk peronon az érkező-induló vonatok közt. Mondtam, hogy nem. Életükben először vannak vasútállomáson.

Tapasztalatom azt mutatja, hogy kölyök korban egy tulajdonság, a dominancia (mely nem azonos az agresszivitással), ítélhető meg. A többi olyan mértékben változik, hogy tökéletesen fölösleges foglalkozni velük. Ezt az egy tulajdonságot pedig minden valamire való tenyésztő tudja az adott alomra.

Ha az ember együtt él a kutyával, azt, amit a teszt tényleg "ad" bőven tudja előre. Igazából nincs hozzáadott értéke. Legfeljebb arra jó, hogy a nem-hozzáértő gazdit elkápráztassa. De nagyon sok hátulütője van. Például ha azt mondja egy 6 hetesről, hogy nem apportos, ez butaság. NEM ÍTÉLHETŐ MEG. Amint valaki mondta, olyan, mint a horoszkóp, valamikor bejön. El is olvashatja az ember, de ez a vallásos hit az, ami megrémít. Úgy tűnik, az emberek józanesze háttérbe szorul, úgy elámulnak a „tudománytól”. Viszont ha egy picire rákerül egy „bélyeg” azt utólag könnyű belelátni, lehet valamivel foglalkozni, aminek laza kapcsolata van a valósággal. Finoman szólva.

Ezek a tesztek több szempontból is inkább félrevezetők, mint bármi segítséget adnak és távolról se objektívek.
Bárki, aki több almot nevelt fel tudja, hogy a kölykök iszonyatos változáson mennek keresztül a növekedés, érés során. Egyáltalán nem biztos, hogy valamely tulajdonságot kiemelkedően mutató vagy nem mutató kölyökre ez a későbbiekben is jellemző lesz.
Másrészről, ha még bizonyos tulajdonságokat vizsgálni jogos is lehet, ez egy idegen által nézett keresztmetszeti kép. Azaz valaki beesik az utcáról, és megnéz valamit, amiről ő –személyes tapasztalat totális hiányában-, azt tanulta, nem az adott fajtára, hanem ÁLTALÁBAN A KUTYÁRA, hogy releváns. Itt több bibi is van. Minden tenyésztő előtt ismeretes, ha jönnek nézni a piciket, csak az nem mutatja magát, akire érdeklődnének, hisz ebben az időszakban többet alszanak, mint tevékenykednek. Ha egy álomszuszék időszakot kapnak el, teljesen fals képet mutat. Itt az idegen a torzítást erősíti, nem az objektivitást segíti. Vajon a tenyésztő miért lenne elfogult? Ezt nem is értem, a sárga nyakörves a nyerő, nem a kék?? A tenyésztő hosszmetszeti képet lát sokkal inkább. Valamint az értettség ezen fokán gyakorlatilag értelmetlen ezeket a tulajdonságokat vizsgálni. Arról nem is beszélve, hogy kutyafajtánként majdnem nagyobb a különbség, mintha egy kutyát meg egy macskát gyömöszölnénk egy skatulyába. Szóval finoman szólva erőltetett.

Mind e mellett, a teszt jogosan mondható, hogy árthat, hiszen olyan extrém érzelmi szituációkat erőltetnek, elhagyatottság, reménytelenség, segítségnyújtás hiánya, ami bizony bevésődhet a későbbiekben is visszaköszönve, károsítva a kutya magabiztosságát, személyiségét. Hiába mondják hogy "feloldjuk", ami eltörött nem áll ismét össze...
Valamint árthat a gazdának, aki naivan, szakmai tudás hiányában, fals bizalommal valami olyanban hisz, aminek sem alapja, sem haszna nincs. A gazdának is rossz lehet, hiszen olyan dologgal foglalkozik, ami messze van a valóságtól.
Mindezek alapján azt tudom mondani, ha valaki külső segítségre vágyik, jobban jár a javasasszonnyal, és az talán kevesebbet árt. Hinni abban is lehet. A hit fontos, de nem pótolja a józan paraszti eszét az embernek…  

Az igazi tenyésztő megteremti a kölyköknek a kibontakozási lehetőséget és így a legjobb információ forrás.

A többi pedig az idő, a fejlődés, a kibontakozás kérdése, amit a kölyök végleges gazdája is támogatással, bizalommal és szeretettel elérhet. Előre aggódni nem kifizetődő. Hallgassunk a szívünkre és amint már sokszor emlegettem, a józaneszünkre.