2 / 1. Örökbefogadás
2017. június 15. írta: Maczák Viktória

2 / 1. Örökbefogadás

Ha az ember eldöntötte, hogy az új családtag befogadásával egyben életet is ment, még mindig számtalan lehetőség áll előtte.

Mik is ezek.

  1. A gyepmesteri telep. Szinte mindenki hallott már a híres-hírhedt Illatos úti ebtelepről, ami mára némiképp, számos önkéntes odaadó munkájának következtében modernalizálódott, van honlapja: http://ebtelep.hu/ facebook elérhetősége: https://www.facebook.com/groups/illatosarvak/?ref=ts&fref=ts amit rendszeresen frissítenek, így valaki már otthon a karosszékéből is tájékozódhat a gazdára váró kutyákról.

Az Illatos útról személyes tapasztalatom van, úgy 20 évvel ezelőtt onnan fogadtam örökbe Lompost. Ő volt az egyetlen „nem törzskönyves” kutyám, és életem egyik remek döntése. Úgy adódott, hogy miután szívelégtelenségben meghalt 2 éves német dogom, úgy döntöttem, segíteni szeretnék egy nehéz sorsú kutyán, és mivel akkoriban sok történet keringett a gyepmesteri telepekről, úgy gondoltam a legjobb onnan kimenekíteni egy bentlakót. Nagyobbacska vékony kutyára úgy esett a választásom, hogy amint végigmentünk az apró rácsos-cellás kennelsoron, szinte minden kutya odafutott és ki akart jönni. Egy volt, aki mély depresszióban a cellácska hátsó szögletében kuporgott és a falat nézte. lompi.jpgMondtam nekem ő kell. Legnagyobb meglepetésemre és megelégedésemre, napok alatt megváltozott, a depressziós kutyából az egyik legvidámabb „drótszőrű óriás collie” lett. Ez utóbbi elnevezés abból adódott, hogy sokszor megkérdezték kutyás üzletekben vagy az utcán, hogy „milyen fajta ez a gyönyörű kutyus?”, amire mindig azt kellett válaszolni, hogy keverék. Bizony egy idő után mindkettőnknek :) kínos lett, így egy rokon ajánlotta, ha lenne ilyen fajta, akkor biztos ő lenne a legszebb drótszőrű óriás collie. Ezután mindig a fajtáját firtató kérdésre ez lett a válasz, a kérdezők pedig általában tudományosan bólogattak. Lompos több mint 10 évig maradt velünk, bár öreg korában már többször volt stroke-ja és a csípői sem mozogtak olyan olajozottan, de ragaszkodása mit sem csökkent.lompi4.jpg

Ugyan számomra ez egy romantikus sikertörténet volt, el kell mondani, hogy valóban van olyan rizikója az így befogadott kutyáknak, hogy általában nem oltottak előzőleg, így lappanghat bennük betegség, ami akár halálos is lehet. De ennek kockázata elenyésző, ha azt nézzük, milyen boldogságot okozhatunk egy élete végéig hűséges barátnak, ha szerető otthonra lel.

Tudni kell azt is, hogy gyepmesteri telepek az egész ország területén mindenütt vannak, rengeteg befogadásra váró kutyával.  

b. A menhelyek. A menhelyeket különböző állatvédő alapítványok működtetik. Itt általában sok önkéntes tevékenykedik, így az elhelyezés valamivel „kényelmesebb”, mint az ebrendészeti telepeken, nincs „altatás”, sok helyen még sétálni is elviszik az önkéntesek a kutyákat, több idő marad 1-1 bentlakóra, akik azonban ugyanúgy vágyakozva várnak a szerető gazdára, mint a gyepiken lévő társaik. Itt általában már bővebb információt kapunk az egyes kutyákról, az előélete mellett a természetéről, igényeiről is tudnak a gondozók. Kevesebb a hordozott és nem ismert megbetegedés kockázata is.

c. Az ideiglenes befogadók. Sok mentett kutya, aki szerencsés a szerencsétlenségben, ideiglenes befogadókhoz kerül. Szintén állatvédő alapítványok állnak az ideiglenes befogadók mögött, vagy a fajtamentők dolgoznak ilyen befogadó-hálózattal, melyeknek azonban véges a befogadóképessége. Ilyen fajtamentő a Mudi Fajtamentő Egyesület is http://www.mudimento.hu/mudik.html , nincs menhelye, a gondozott kutyák ideiglenes gazdáknál várják az igazit. Az információ adásban már az egyesület honlapja is segít, majd ha valaki érdeklődik, részletesen tud a befogadóval beszélgetni, és már nagyon részletekbemenően megtudhat a kutyáról mindent. Viszont cserébe a jelentkezőt is kifaggatják, és bizony előfordul, hogy valakit nem tartanak alkalmasnak. Ezen nem kell megsértődni, sokszor nagy szerencse, hogy egy ilyen „előértékelés” megelőzi a nagycsalódást, mert valljuk be, különösen aki tapasztalatlan, nem mindig érzi jól, mi az amire szüksége van. Itt ebben is kap segítséget, valamint a későbbiekben is tarthatja a kapcsolatot az ideiglenes befogadóval és a fajtamentőkkel, ellátják a továbbiakban is hasznos tanácsokkal.

Ezek után szeretnék egy tévhitet eloszlatni, hogy csak „kiskutyát” leginkább pár heteset, érdemes magunkhoz venni, mivel később már nem ugyanolyan, nem szereti, vagy nem szokja meg az új gazdát, nehezen tanul, és így tovább. Hát ez hatalmas tévedés, az idősebb kutya ugyanolyan, sőt, a pár hetesnél még gyorsabban is tanul. Az általában hányatott sorsú kutyusok mérhetetlenül hálásak és igyekvőek. Aki amellett dönt, hogy egy idősebb kutya napjait szépíti meg, egészen biztosan nem fog csalódni, és a saját napjaiból is jónéhányat bearanyoz az új társ. Idősebb embereknek kifejezetten tudom ajánlani, mivel az idősebb kutyák, már nem pörögnek 1000-rel, mint a fiatalabbak, de bármilyen közös tevékenységre rávehetők, a kisebb sétáért, de a közös TV nézésért is ugyanolyan hálásak, viszont nem kell megtanítani, hogy ne rágják meg a gazdi papucsát, ez már náluk magától érthetődő, általában. Anyukámhoz, aki már 80 év fölött jár, szintén egy felnőtt kutyus került, és hihetetlenül összeszoktak. A történet érdekessége, hogy a Facebookon találtam egy megosztást, miszerint elaltatják a kutyust, ha péntekig nem viszik el a Veszprém megyei gyepmesteri telepről. Mivel fehér mudinak tűnt, hívtam a fajtamentőket, akik azt mondták, hogy nincs sajnos szabad befogadó kapacitásuk, de ha szerzek ideiglenes önkéntest, intézik a továbbiakat és állják a költségeket. wp_20151226_12_15_12_pro.jpgPár sikertelen telefon után Anyukámat hívtam, hogy nem tenné-e meg, hogy egy jobbsorsra érdemes kutyust pár napra befogad. Nagyon vonakodott, de mikor megtudta, hogy a „halálsoron” van, és ha nem hozzák el másnap vége az életének, 1 hétre elvállalta. Ennek ma már több, mint 5 éve. Eleinte kerestük a „végleges” gazdit, de a fajtamentőktől hívtak, hogy Anyukám a jelentkezőket CIA-s keresztkérdésekkel vallatja, ha valaki dolgozni menne, szóba se áll vele, mert hisz egyedülhagyná Happy-t. Végül én is rádöbbentem, hogy olyan jelentkező sem felelne meg, aki olyan gondoskodó és jólelkú, mint Teréz Anya és egyben olyan aktív, mint Hosszú Katinka. Így megpendítettem, hogy esetleg nála maradhatna az „ideiglenes” kutyus, amire azt mondta, hogy ő is úgy gondolja, hiszen egy jelentkező sem felel meg :) Hozzáteszem, azóta Anyukám erdőben sétál naponta, ha nem is hosszan és bevásárolni sem egyedül jár. (A képen látszik, hogy Happy a mudik közé is jól beilleszkedik vendégségben.)

Egy másik sokkal kínosabb tévedés, amibe sokan belesétálnak, hogy kutyát mentenek meg, ha valamilyen kétes hírű hirdető oldalon talált hirdetés alapján elmennek egy helyre, és ott a láthatóan rossz körülmények között lévő picikből elhoznak egyet, kis összegért cserében. Ez nem segítség. Sőt. Az általában szörnyű körülmények között lévő kutyák helyzete, a félévente befedeztetett szülőgépek állapota konzerválódik. Hiszen hiába kicsiny a bevétel, a ráfordítás még kisebb. Hányszor hallottam, hogy olcsó volt nagyon és „csak” oltása meg chipje nincsen… Na, ilyen helyről vásárolni nagy hiba. …de erről majd később részletesen is mesélek.

A bejegyzés trackback címe:

https://elkutyasodva.blog.hu/api/trackback/id/tr112598757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.