3. Végre otthon
2018. február 11. írta: Maczák Viktória

3. Végre otthon

Végre eljött a várva várt pillanat, hazahoztuk a kiskutyánkat. Mielőtt nekiveselkednék a felmerülő kérdéseknek, had tisztázzak pár dolgot.

Voltak, akik szóvá tették, hogy mudikat látni a képeken. Mondhatnám véletlen, de nem. Ez azért van, mert nekem 15492186_1505396269475144_8113729680295353312_n.jpgmudi fajtájú kutyáim vannak. Régebben voltak más fajtájúak is, de sajnos az akkori képek nem túl jó minőségűek. Viszont nemcsak „mudisoknak” szól, amit írok, sőt, boldog lennék, ha minél több kezdőkutyás olvasná, hiszen ezek általános tudnivalók, nem fajtához kötöttek. Szintén érdekes volt, hogy a legutóbbi bosszús elmélkedésem szereplői, bár írtam, hogy megváltoztattam - nem specifikáltam dolgokat-, sokkal többen ismertek magukra, mint ahányan valóban megtehették volna ezt. Ez is elgondolkodtató, kit mi nyomaszt, de egész más kontextusban lenne evvel érdemes tovább foglalkozni.

Illetve pár fontos észrevétel a populációszintű és az egyénszintű gondolkodásról, haszonról. Ha az elhangzik, hogy minél korábban érdemes ivartalaníttatni a kutyákat, ez populációszinten igaz, hiszen a legtöbb „gazdi” ÁLTALÁBAN nem elég gondos, és jobb elkerülni a váratlan szaporulatot. Biztos mindannyian hallottunk olyat, hogy „észre sem vettük, hogy kiszökött…”, vagy, hogy „de hisz nem lehet a kerítést teljesen biztonságosra építeni, én meg nem figyelhetem 0-24-ben…” és hasonló „baleseti” körülményeket. Igaza van annak az állatorvosnak, aki ilyenkor az ivartalanítást javasolja mielőbb. Ráadásul a kiszökdöső kanokból nem egy lett a nem túl hálás (szintén ivaros) „házőrző” szuka gazdájának áldozata, vagy csak jól megverve, de akár agyonverve, sőt még olyat is hallottam, hogy lelőtte. (Igen ez nem a vadnyugat, hanem Magyarország 21. század…) Egyéni szinten viszont, aki tudja, hogy figyel kutyájára, nem lesz nem várt, felelőtlen szaporulat, feltétlenül egészségesebb a későbbi ivartalanítás (ld. http://elkutyasodva.blog.hu/2017/07/15/ismet_egy_kis_kiterot_tennek_elore?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare ), hiszen mind hormonális, mind csontnövekedési vonatkozásban számos buktatója van a korainak. Evvel kapcsolatban még egy gondolat. Mint tenyésztőnél, sokszor keresnek nálam is „párt a kutyájuknak”, hogy szuka kutya mellé kant vigyenek vagy fordítva. Ilyentől én mindig elzárkózom, és próbálom rábeszélni a jelentkezőket, hogy ne keserítsék meg így az életüket. Természetesen feltételezve, hogy ivarosan akarják hagyni mindkét nemű kutyájukat. Magam példájából tudom, hogy a legnagyobb odafigyeléssel is, történnek együttartáskor „balesetek”, a kan hirtelen megtanul ajtót nyitni, a lehető legtrükkösebben a tüzelő szuka közelébe jutni. És míg fedezéskor kb. 1 napot kell eltalálni, mikor „jó” a szuka, ha az ember nem akarja, kb. 2 hétig bármelyik nap megtörténhet a fedezés. Az ember élete része lesz a „csendőrködés”, ilyenkor nem tudjuk a családi programokra vinni a kutyáinkat, és az együttélés öröme is csorbul, hogy 2 hétig valakit elzárunk, „zsilipelünk” és figyelünk. Évente legalább 2-szer. Mert ha akarunk is kiskutyát, nem mindig. A „főállású” tenyészszukának is kijár, 1-2 tüzelés kihagyása, különben a végletekig le lesz strapálva, és szülőgép lesz belőle nem házi kedvenc. Természetesen ez megelőzhető kenneles tartásban, de jó lenne azt hinnem, hogy manapság kennelbe-láncra nem vásárolnak kutyát az emberek.

Másik kérdés, amelyben gyakran kapnak „ellentmondásos” információkat a kutyatulajdonosok, az alap oltási sor. Itt is hasonlóan az állatorvosi kamara nyilatkozik a populáció szinten megfelelő stratégiáról: 6 hetesen parvo, 8  hetesen kombinált, parvo ismétlés 10 hetesen, majd kombinált ismétlés 12 hetesen. Ez feltételezi, hogy az anya 20150112402.jpgnem oltott –legalábbis nem rendszeresen-. Oltott szukánál, míg szopnak a picik, az anyatejjel megkapják az úgynevezett maternális vagyis anyai immunitást, mely védettséget ad a felsorolt betegségek ellen. Abban az esetben, ha korábban beadjuk a külső vakcinákat, a természetes immunitást nyomjuk le. Tehát nem használunk, inkább ártunk. Emellett egy nagyon fontos tényező van még, hogy az oltások kb. 1 hétig „megterhelik” oltás után az immunrendszert, így átmenetileg fokozottan érzékenyebbek a picik minden fertőzéssel szemben. Mindezek alapján, állatorvosokkal és immunológussal konzultálva az alábbi „kompromisszumos” alapoltási sort végezzük (amolyan a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad módon). A picik 7 hetesen egy „kis kombinált” oltásban kapják meg a parvo elleni oltást, így nyerünk 1 hetet, a maternális immunitásnak, és mikor 8 hetesen elmennek gazdihoz, épp túllesznek az 1 hét immundepresszión (ráadásul hogy néz az ki, hogy oltás nélkül mennek új gazdihoz :D ). Majd a gazdinak leírjuk, hogy kb. 9-9,5 hetesen történjen meg a második oltás (ami kombinált), utána 1 héttel már erős védettséggel (bár nem 100%-os –ha egyeltalán van olyan-) mehet közösségbe, legtöbb kutyaovi elfogadja a 2 oltást (ahol nagyon „ortodoxak” az oltással, lehet másban sem elég haladó gondolkodásúak :D), szóval lehet vidáman kimenni. Végül az oltási sort 12 hetes kor betöltése után, egy kombinált oltással zárjuk. Ez nekünk jól működik, mindenkinek csak ajánlani tudom. Szóval egyéni szinten ebben is megváltoztatjuk a „populáció” szintű gondolkodást, persze fontos, hogy csak rendszeresen oltott anyákra vonatkozik. Sajnos vidéken még most is előfordul, főként „házőrző” kutyáknál, hogy maximum 1 veszettség oltást kapnak rendszeresen. Hát ők nem védettek. Na, de nem vagyok rosszindulatú a „vidékiekkel” szemben, én is „vidéki” vagyok, ettől még van 10 km-es körzetben állatorvos, és lehet rendszeres, gondos felügyeletet biztosítani. Leginkább odafigyelést és felelősségérzetet igényel ez is.

Rátérve, vagy visszatérve az eredeti gondolathoz, megérkezett a kiskutyánk, mihez is kezdjünk vele?

Először is hazamegyünk. (Bár lehet furcsán hangzik, de volt olyan gazdi, aki tőlem egyből a kutyaoviba vitte a picit. Igaz nagyon szocializáció párti vagyok, ez még nekem is sok volt, hát még a kiskutyának. Ismeretlen még a gazdi, ismeretlen hely, nincs biztonság, nem tudja, hogy oldja meg a felmerülő problémákat, és bizony a sok inger egyszerre, nem biztos, hogy a legkellemesebb élményt hagyja. Körülbelül mintha valakit a szülőszobából moziba akarnánk vinni. Jó dolog, de az időzítésen még dolgozni kell.) Szóval hazamegyünk. Megmutatjuk a helyét, a játékait, bemutatkozik a család. Az első pár napban elkezdi szokni a napirendet. A szobatisztaságot. Ha gondot jelent az egyedülhagyás, azt apró lépésenként felépítjük, sok-sok jutalomfalattal, és dicsérettel. Majd én már az 1. hét után jónak tartom, ha belátogat a kutyaoviba. Főleg a munkakutyáknak fontos ez, akinek a magabiztossága csincsi_kutyasuli_2011_05_1.jpgkésőbb is alapvető, és sokszor érzékenyebbek. Kutyaovi választásnál, ha nincs ismerős, ajánlott hely, azt szoktam javasolni a gazdiknak, hogy 2 dolgot kérdezzenek meg. 1. Mit vigyünk magunkkal? Alapvető, hogy azt mondják, hogy sok-sok jutalomfalatot (esetleg klickert). Ha ez nem hangzik el, ki lehet azt a kutyasulit húzni, hiszen a nem pozitív megerősítéssel dolgozó helyeknek már nem sok létjogosultsága van. A másik kérdés pedig, hogy mennyit lesznek póráz nélkül a kutyák? Ilyenkor a jó válasz, hogy sokat, hiszen az oviban elsődleges a szocializáció és a játék tanulása, ez állandóan pórázon nem kivitelezhető. Tehát az a hely, ahol azt mondják, hogy csak pórázon lesz, rögvest megy a süllyesztőbe. A többi pedig kiderül már az 1. alkalommal, hogy mennyire tetszik a hely, szimpatikusak-e az oktatók, vagy hasznosak-e a tanácsok. Ha nem, gyorsan váltani kell, ezért nem érdemes egyből a 10-es bérletet megvenni. Persze vannak apró különbségek, például én többször elkezdtem a klicker használatát, mert annyira tetszett, ahogy apró dolgokat is meg lehet erősíteni, de sosem jutottam tovább az alapkondicionálásnál, mert valahogy mindig elvesztettem a klickeremet. Vagy otthon felejtettem. Valahogy jutalomfalatot könnyebben sikerül vinnem magammal. Még a zakóm zsebeiben is találtam egy marékkal kongresszuson :D

Szóval ennyit az „elindulásról”.

dsc_0060.JPG

Még ide másolom a szerződés mellékletet, amit én aláíratok a tőlem vásárolt kiskutyák gazdijaival. Szinte minden benne van, amit fontosnak tartok. Ezek mellett már csak a kölcsönös bizalom számít. Mivel a tenyésztőhöz mindig vissza lehet vinni a kutyát, mindig lehet tanácsot kérni, és ő is sokat fog érdeklődni, érdemes olyan embertől vásárolni, aki alapvetően szimpatikus. Én sem adok olyannak kiskutyát, akit valami miatt nem találok megfelelő gazdi-jelöltnek.

 

Adásvételi szerződés - melléklet:

 

A kiskutya növekedése

Annak ellenére, hogy 6-7 hónapos korukra a mudi kiskutyák elérik felnőttkori méretüket, csontstruktúrájuk, ízületeik és izmaik fontos növekedési szakaszokon mennek át ezután is. Ezért nem terhelhetőek az 1 év alatti kutyák úgy, mint a felnőttek, annak ellenére, hogy nagy méretbeli változások már nem várhatóak.

Ajánlások az étkezés vonatkozásában

Az etetés sarkalatos pontja a kiskutya felnevelésének, hiszen ez az egyetlen út, ahogy tápanyaghoz jusson, nem vadászik vagy kutat más táplálék után. A kiegyensúlyozott táplálékot legegyszerűbben a jó minőségű (prémium, szuperprémium) tápokkal lehet biztosítani, így (főleg az első évben) ezt javasoljuk. A rossz minőségű, olcsó tápok etetése kifejezetten nem kívánatos.

Fontos, hogy a kölyök a fajtájának és korának megfelelő táplálékot egye, ez mudik esetében a medium junior, majd egy éves koruk felett a medium adult vagy active/performance tápok. Mindenképp figyelemmel kell kísérni a napi energia bevitel (nyerszsír, nyersfehérje) a táp kiválasztásánál, hiszen a túlzott energiabevitel fejlődési problémákhoz, betegségekhez (pl. panostitis) vezet.

Egy éves korig (és lehetőleg később is) a kutyák naponta többszöri (minimum 2) etetése javasolt. Az etetés mennyiségénél a kiskutya kondícióját kell alapul venni, semmiképp nem szabad hagyni a kölyköt elhízni, hiszen ez számos csontrendszeri betegséghez vezet később (pl. könyök és csípő diszplázia, OCD).

Táplálékkiegészítők jó minőségű táp mellett: 

Kalcium és foszfor: kifejezetten kontraindikált (a kalcium túldozírozása miatt a csontrendszer fejlődési üteme felborul, így súlyos fejlődési problémákat okoz)

Vitaminok: felesleges (kiállítások, versenyek előtt szükség leget plusz vitamin bevitelre pl. B komplex vagy H –biotin-)

Zöldkagyló tartalmú készítmények adása jótékony hatású az ízületekre, minden kutyának javasolt, de leendő sportolóknak kötelezőJ

 

Ajánlások a sport és a munka vonatkozásában

Mivel a kiskutyák 4-7 hónapos korban nőnek leggyorsabban, ebben az időszakban nem ajánlott még az edzéseket megkezdeni, csak 8 hónapos kor után. Azonban a szocializáció, alapok megtanítása – helybenmaradás alapjai, zónák, trükkök tanítása- természetesen majdhogynem kötelező, de a kemény edzések, sok futással, fordulókkal, vagy a legkisebb ugrás is kerülendő!

Agility-ben nem ajánlott elkezdeni:

 - 8 . hónap előtt a kombinációkat,

- 12. hónap előtt az első ugrásokat, palánkot, hintát, szlalomot

A frisbee, egyéb sport ugrásokkal és a hosszú tréning sem javasolt.

 

4-7 hónapos kör között a legfontosabb a szocializációs alapok megteremtése, a korai szocializáció. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy kutyusunk társaslénnyé nevelése szempontjából ez milyen fontos és vissza nem térő életszakasz! Ez az amit nem lehet halasztani, magunknak okozunk később sok nehézséget, ha nem fordítunk erre elég időt, nem visszük el minden helyre a kutyusunkat, hogy lehetőleg minél több idegen hellyel, személlyel, helyzettel találkozzon, ismerkedjen. Fontos, hogy rendszeresen hasonló korú kölykökkel találkozzon, barátkozzon kutyaoviban, kötöttségek nélkül (ne mini-fegyelmező órák legyenek az óvodás percek), és hagyjuk hibázni a kutyánkat, majd korrigáljuk: adjunk egyértelmű visszajelzést arra amit csinál. Ne “mentsük ki” a szituációkból, ha rosszul csinál valamit, adjunk visszajelzést, ami egy hangos határozott “nem” lehet, vagy a szituációban történő magára hagyása: elfordulunk, arrébb lépünk. Nem szabad izgulni, ha a kutyánk valamit “rosszul” csinál, ez a tanulás mente, a lényeges, az, hogy következetes és jól érthető visszajelzést adjunk (lehetőleg mindig, sose felejtsük el, mindig röviden, mindig ugyanazt, ne “beszélgessünk” hosszasan a kutyánkkal J, általában egy rövid határozott “NEM” elég a tiltásra). Illetve a kívánt viselkedést erősítsük meg, ha nincs is nálunk éppen jutalomfalat, örüljünk úgy, mintha világbajnokságot nyert volna, ha ügyesen csinál valamit; ha magabiztos felnőtt kutyát szeretnénk, kezdettől fogva a saját egyértelmű visszajelzésünkkel teremtjük meg azt. ..és sose felejtsük el, ha ki se próbálhatja, sose fogja megtanulni...

 

Ajánlások az egészségügyi szűrésekkel kapcsolatban

Az egészségügyi szűréseknek általában 1,5 éves kor után jön el az ideje. A tenyésztésbe vonni kívánt, illetve aktívan sportoló kutyákat illik 1,5 és 2 éves koruk között, csípő rtg-re elvinni és a patelláját megvizsgáltatni erre szakosodott állatorvossal. A csípő rtg-ek Magyarországon igény esetén központi értékelő bizottsághoz (Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület) lesznek továbbítva, ahonnan az értékelési díj befizetése után hivatalos eredményt is kap az ember. Korábbi teszteket/szűréseket azért nem javasolunk, mert az eredményük korlátozott: mivel a fiatalabb egyedek szalagjai és inai természetesen lazábbak, így az izületek is lazábbak, mint a felnőtteké, ezért félrevezető/rosszabb eredményt kaphatunk, mintha később, idejében végezzük a szűréseket. A haszna az ilyen korai vizsgálatoknak azért is kérdéses, mivel a korai megterhelő edzések és ugrások mindenképp kerülendők, tehát a korai vizsgálattal semmi plusz konzekvenciára nem teszünk szert. Azokra a korai diagnosztikus/szűrő vizsgálatokra vonatkozóan, melyek invazívak (beavatkozással járnak), és/vagy fájdalmasak, mint pl. PennHip, a tenyésztő előzetes engedélyét kell kérje a tulajdonos, különben az egészségügyi garanciát elveszti. Közös tulajdonban (olyan kutyáknál ahol fedeztetési jogunk van) ilyen tesztek elvégzése szigorúan TILOS! Valamint a szerződés megsértésének számít.

dsc_0055_1.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://elkutyasodva.blog.hu/api/trackback/id/tr9013656248
Nincsenek hozzászólások.