Rendben van. Eldöntöttem kutyát szeretnék. ...vagy éppen az internetet böngészve megakad egy kutyuson a szemem. Ilyet akarok!!! Persze ez a hirtelen fellángolás gyakoribb gyerekkorban, de felnőttekkel is előfordul.
Hol is nézem? Régebben a Kutya újságot lapozgatták a kutyára vágyó emberek, ma már az írott magazinok mellett számtalan hirdetési oldal van, kifejezetten adás-vételre szakosodott, sőt díler oldalak is. Emellett persze ott vannak a tenyésztők honlapjai, a közösségi portálokon a különböző csoportok, és még sorolhatnám...
Még ha az ember a teljesség igénye nélkül próbálja a lehetőségeket felsorolni, akkor is megszédül a választéktól.
Már rögtön az elején jön az első fontos irányelv. Kutyát sose vegyünk másnak! A kutya nem szép ruha vagy divatos táska, ha mégse tetszik a megajándékozottnak majd félreteszi, vagy továbbajándékozza... A kutya élőlény, és mi több társállat. Intelligenciája az embergyerekekének felel meg, 2-3 éves korban. (Persze itt is vannak különbségek, nem mindenki "5-ös tanuló", de azt mondhatjuk a legtöbb kutyából kis odafigyeléssel és tanítással kihozható az értelmes lény.) Szóval társat magunknak válasszunk, ismerve a saját elképzeléseinket másoktól legfeljebb az iránymutatásban kérjünk segítséget, ha tapasztaltabb az illető. Azonban a végső választást a szívünkre kell bízzuk, persze, ha az eszünkkel kellően megalapoztuk.
Szóval eldöntöttük, hogy bekutyásodnánk. Sokszor évekig érlelődik az elhatározás. Valakinek a gyermekkori kutyás élményei miatt mikor felnőtt korában megteremtődnek a feltételek, előtör a vágy, mások meglátják barátaik, ismerőseik kutyusát és rájönnek, hogy nekik ez kell.... Megint mások könyvet, vagy megható történetet olvasnak esetleg filmet látnak, vagy az interneten találkoznak álmaik ebével. Egy szó mint száz, tudjuk mit akarunk. Egy kutyát. Társállatot.
2 fő irány van, vagy menteni szeretne az ember, egy jobb sorsra érdemes, elhagyott, elárvult, vagy akár bántalmazott állatot, vagy a fajtájának egy reprezentáns egyedét szeretné magáénak tudni. Nagyon de nagyon fontos, és itt jön a következő szabály, hogy sosem a külseje alapján választjuk a fajtát! Ha a puha selymes szőr alapján kiválasztunk lakótelepi lakásunkba lakótársnak egy border collie-t nem valószínű hogy felhőtlenül boldogok leszünk. Ritka a fáradhatatlan gazdi, aki munka előtt és után is képes a kutyájával foglalkozni minden áldott nap, ha esik, ha fúj. Mert a kutyámat nem tudom félretenni, nem tudom megmagyarázni, hogy csak ma ne, ma hosszú napom volt, vagy inkább a haverokkal sportolnék, esetleg színházjegyem van... Szóval lakásba nagy mozgásigényű kutyát választani nem szerencsés. Kevés embernek "jön be" ez a választás. Hiába szép a szőre, lelke is van. A másik jellemző, harci kutyát lakótelepre, mert attól a gazdi menőbbnek érzi magát. Itt a szomszédokról ne beszéljünk ők mit érezhetnek. A bull típusú terrier pedig szintén furcsálhatja a helyzetet. Nem mindegy, hogy egy fajta évtizedek, év századok óta mire lett tenyésztve. A fajta tulajdonságai meghatározzák az egyedet. Ha tenyésztőtől vásárol valaki kutyát feltétlenül tájékozódjon ALAPOSAN, a választott fajta tulajdonságairól, tradicionális felhasználásáról és azokról a tulajdonságairól, ami alapján erre kiválasztották. Egy régen elszökött rabszolgák felkutatására használt fajtát, aki általában végzett is áldozatával nem biztos, hogy bölcs lenne gyermekeink mellett kedvencként tartani a nappaliban, mert olyan szép fehér színe van.
Ez talán a legfontosabb alapelv és egyben a legtöbbször áthágott. Az emberek azt hiszik szembemehetnek a természet alapelveivel és az évszázados tenyésztői munkát ők majd 1 év alatt megváltoztatják. Néha úgy tűnik sikerül, de ez általában kártyavár. Egy apró szélfuvallat és ledől. Persze ahogy a kutyák sem egyformán intelligensek, az embereknek sem egyforma a felfogóképességük. Valaki csak és kizárólag a saját kárán tanul. Valaki azon se. A kutyát hibáztatja a balesetekért, amiért szerencsétlen kutya nem felelős, hiszen csak tette amire tenyésztették...
