Nézzük meg alaposabban a teendőket, mit is teszünk, mikor hazavittük a kiskutyánkat. Szeretgetjük, beépítjük a családba, meglátogatjuk az állatorvost, és elkezdjük a szocializációt. Nem mindenkinek egyértelmű, hogy mi ez, és hogy miért is nagyon fontos. Vannak olyan kutyafajták, akik könnyebben alkalmazkodnak a környezetükhöz, és ha nem teszünk semmiféle plusz erőfeszítést, akkor is boldog felnőttek lesznek, könnyen alkalmazkodnak. Viszont a legtöbb fajta, a munkakutyák, akik régen a nyájat őrizték, vagy az őrző-védők, de akár az ősibb típusúak is, főként egy-gazdásak, nem arra várnak, hogy a fél piac őket gyömöszölje. Márpedig, a mai világban a legtöbben városba vagy városias környezetbe kerülnek, vagy később ellátogatnak, és gazdáik joggal szeretnék, ha helytállnának ebben a fajta számára merőben különböző, új környezetben is.

Szóval röviden:

Mire is jó a korai szocializáció?

Hogy magabiztos, barátságos felnőtt kutyánk legyen.

Mikor kell elkezdeni?

Amint a kiskutya megérkezik az új otthonába. (Persze hagyjunk pár napot az ismerkedésre előtte, lehet egy családi szocializációval töltött hete, hiszen neki az is új környezet.)

Mit értünk ez alatt?

Hogy találkozzon idegen emberekkel, kutyákkal és ismerkedjen meg új helyzetekkel, körülményekkel.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a korai szocializáció milyen fontos ezeknél a fajtáknál, mint például a mudi, akik okosak, emberre és munkára fokuszálnak. Sokszor az emberek nem értik miért is baj az, ha nem lehet elvinni a tenyésztőtől egy 8 hetes kiskutyát és miért is lenne probléma, ha éppen nincs ideje foglalkozni a megvásárolt picivel. Azért, mert a korai szocializáció időszaka nem tér vissza. Ez egy olyan érzékeny periódus, mely alatt, ha kellő ingernek van kitéve, játékos foglalkozásnak, akkor felnőtt korában is egy nyitott, boldog kutyát kapunk, nem egy szorongó, mindenkit megugató bizonytalan ebünk lesz. Mert bizony a genetika fontos, de a legjobb kutyát is el lehet rontani, az oda nem figyeléssel, a bizalom hiányával, vagy éppen a túlzott féltéssel (bár olyan kutyáról még senki sem hallott, aki a korai szocializáció következtében valami súlyos fertőzést kapott volna, mégis sokan ettől rettegnek). A túlzott féltés főként az apróbb fajtákra, társasági kutyák gazdáira jellemző, pedig őnekik is gyakran van nagy lelkük és bátrabbak és okosabbak mint hinnénk. Csak példaként említeném meg, hogy mikor Süti kutyámmal BH vizsgáztam (ez a „hivatalos” engedelmes alapvizsga, kísérőkutya-vizsgának is mondják), a csapatban a legjobb teljesítménnyel vizsgázó egy Yorkshire terrier volt…

Szóval félre a hiedelmekkel és elő a bizalommal. Mozduljunk ki, menjünk társaságba, na, nem az 1. nap mikor hazavisszük a picit a tenyésztőtől, amint már említettem, de az 1. hét végén, már itt az idő! Ne legyen pórázon lógó, fegyelmezhetetlen eb a leghűségesebb társunk. A szocializáció nem varázslat. Figyelem, odafigyelés kérdése, ha visszük magunkkal a kutyánkat, már 50% megvan, a másik fele pedig a mi visszajelzésünkből áll. Bizony fontos, hogy ha valamit „rosszul” csinál, például megugat valakit, ne kimentsük a helyzetből, hanem egyértelmű visszajelzést adjunk. Röviden, tisztán, érthetően, és mindig ugyanazt. Ne meséljünk, ne szövegeljünk. És legyünk következetesek. Ha pedig kell, forduljunk el, ez egy nagyon jó „büntetés”, viszont utána gyorsan adjunk feladatot, amit meg tud oldani és meg lehet jutalmazni, hogy ne a feszültség maradjon meg a szituáció kapcsán, hanem az, hogy ő milyen okos kutya. Bizony fontos, hogy úgy dicsérjük, mintha világbajnokságot nyert volna, ha ügyesen viselkedik. A „bravo” ilyenkor a leggyakrabban hallott szó nálunk :) Sose felejtsük el, hogy a vidám, kiegyensúlyozott felnőtt kutyák, okos, odafigyelő gazdáknál nevelődnek, akkor nagyot nem hibázhatunk. Egy videó ezekről a korai szocializációs hetekről illusztrációnak:

 Fontos tudni! Szocializációs helyzet lehet egy városi séta, kutyaovi, autózás, vonatozás, zárt tér, egy bevásárlás, kutyakiállítás, és még sorolhatnám. Nem kell nagyon keresgélni. :)