Mielőtt rátérnénk arra, hogy miért is érdemes tenyésztőtől vásárolni, még akkor is, ha nincsenek kiállításra járós terveink, és hogy hogy lehet elkülöníteni a tenyésztőt a szaporítótól. (Persze nem arra gondolok aki nejlonzacsiban árulja a piciket a metró bejáratnál, vagy sejtelmes telefon után az út mellett a csomagtartóból üzletel, esetleg a „Nagy” :P fogás oldalon kutyatáptartóért cserélné, hiszen ezt azért a legtöbben kiszúrják. Ugye nem ma jött senki a falvédőről. Csak néhány embertársunk. A trükkös, sokszor „törzskönyves szaporítóra” vagy „csak azért nincs törzskönyve, hogy vissza ne éljenek vele” XD típusokról beszélgetnék….) Azonban ez előtt nézzük csak meg kicsit alaposabban az egyes fajtákat, hogy mi az, amit nem árt tudni, ha kinézünk egy-egy szép szemű, szép szőrű kutyát, hogy mi is van a bunda alatt, de leginkább az okos fejében.

Nagy vonalakban 1-1 fontos támpontra szeretném a figyelmet felhívni.

Kiindulásként használjuk az FCI 10 fajtacsoportos bontását. Egyes kutyafajtákat hosszú idők óta, általában évszázadokon át bizonyos céllal tenyésztettek. Fontos hogy tudjunk ezekről, hiszen az évszázados „nemesítést”, válogatást, nem lehet felborítani egy gyors elhatározással, még ha olykor jó ötletnek tűnik is. …és igen, lehet népszerűtlen leszek, de Darwin-díjat érdemelnek, akik a pitbulljukkal a gyereküket „pusziltatják”… De ne szaladjunk előre. Hogy is néznek ki ezek a fajtacsoportok.

Az I. fajtacsoport a juhász és pásztorkutyákat tömöríti. Mit is jelent ez napjainkban? Ha nincs otthon birkánk ne is vegyünk? Ha nem tereltetjük, rosszul fogja érezni magát? Ha jól érzi magát a városban, egy ösztön nélküli selejtünk van? Ó dehogy. Hiába is titkolnám, ez a kedvenc fajtacsoportom, mert itt vannak a legokosabb (semmi elfogultság J) és legkönnyebben tanítható fajták. Minden fajtánál követelmény volt, hogy figyeljen a gazdájára, várja a gazda utasításait. Ezért ha nincs otthon 1-2 racka a nappaliban, akkor is boldog kutyánk lesz, ha foglalkozunk vele. Ennek a csoportnak az alapvető igénye a tanulás. A legtöbb fajta itt univerzálisan tanítható, tehát szinte bármilyen kutyás tevékenység megfelel neki. (Persze egy rövid lábú corgi nem lesz az agility pálya ördöge, de hát számít a testfelépítés is.) Visszatérve a kérdéseinkre, nagyon is boldogok tudnak lenni birkák nélkül, és boldogtalanok birkákkal is. A kulcs a tanítás. Az hogy a kutyának jó ösztöne van, nem azt jelenti, hogy egyből terelőversenyt fog nyerni, tanítani kell. Arról nem is beszélve, hogy sokan még mindig azt hiszik, akkor van „jó” kutyájuk, ha mindent a palánknak hajt. A jó kutya a jószágot is kíméli és aggyal dolgozik. Persze ehhez egy szintén aggyal dolgozó gazda is kell mellé. Ha pedig már megvan a jó páros, akkor csak a képzelet szab határt, hogy mit is dolgozzanak együtt. (Például irodában is lehet dolgozni, ez is tanítást igényel.)

Ezekhez a „dolgos” kutyákhoz csak egy fajta gazda nem illik, a lusta, érdektelen, aki csak dísznek szánja a kertbe, vagy még rosszabb esetben, hogy ugasson, ha jön valaki. A kutya nem egy agyatlan, olcsó riasztó.

A II. pincserek, schnauzerek, dog típusú kutyák. Ide tartozik a legtöbb nagytestű őrző-védő kutya is. Visszatérve az előző gondolathoz, aki lusta, nem tanítja, komoly gondja akadhat. És még egy apró gondolat. Igaz van olyan kiképző, aki vállalja más kutyájának a tréningjét gazda nélkül, no, ennek meg az lesz az eredménye, hogy a kiképzőnek biztos szót fog fogadni. Jobb is, ha összeköltözünk vele, hiszen nélküle, ott leszünk mint kiképzés előtt. Szóval nincs menekvés, a gazdinak is rá kell szánni az időt és energiát az okosodásra, ha például egy rottweilert szeretne. Az őrző-védő fajtákra is vonatkozik, hogy ha riasztóberendezést akarunk kevés munkával, vegyünk valami elektronikus kütyüt.

III. fajtacsoport: a terrierek. Erről a csoportról majdnem mindenkinek a fáradhatatlan vérmérséklet jut eszébe. Ide tartoznak a cuki westie-k, de a bull típusú terrierek is. Az izgága természettel együttjár a nagy mozgásigény ezt nem szabad elfelejteni, úgyanúgy mint azt sem, hogy bull típusú terriernek csak határozott kézben lesz jó helye. …és mindenkinek legyen némi önkritikája…

IV. Tacskók. A tacskó vadászkutya. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy a vadászkutyák olykor ha szimatot fognak, megszűnik a világ. Nyilván ez járhat előnnyel  is, de egy hagyományos engedelmességi feladat, ettől jóval nehezebb lesz, hogy a figyelmük jóval jobban szór, mint a juhász kutyáknak. Mivel népszerű házikedvencek, és sokan mondják, „ó nekem nem kell törzskönyv, hiszen nem viszem kiállításra”, nos, a törzskönyv nem azt jelzi, hogy evvel a kutyával tenyészteni kell. 2 szempontból fontos mindig, a kutyának ez a „személyi igazolvány”, biztonságot védelmet ad, a törzskönyves kutyák szülei ismertek, egészségügyi szűrésekkel rendelkeznek. Ez például tacskóknál nagyon fontos, mivel a szaporított kutyák gyakori gerincproblémával küszködnek. Amire aztán a vételár többszörösét költjük el állatorvosnál, és még a kutya is szenved. A másik fontos érv, hogy a szülők is védve vannak. Sokkal ritkábbak a kegyetlen tartási körülmények, mint a törzskönyv nélküli kutyák esetében. Ráadásul általában meg is nézhetőek hogy néz ki anya, néha apa is (fényképről biztos), és minden fontos szűrés, eredmény dokumentálva lesz. Nem csak valaki mesél valamit…

V. Ősi típusú kutyák. Na, ők nem arról híresek, hogy otthon szeretnek ülni. A szökdösés nagymesterei, és természetesen itt se feledkezzünk meg a nagy mozgásigényről. Senki ne vegyen husky-t csak a szép kék szeméért. Kemény, emberpróbáló feladat egy szánhúzóval együttélni, nevelgetni, erre csak olyanok vállalkozzanak, akik tudják mit is hoz a kedvencük a csomagban. Nagyon elhibázott lépés a külső alapján kutyát választani. Erre a csoportra különösen igaz.

VI. Vérebek. Colombo kutyájáról a basset hound-ról senkinek nem az jut eszébe, hogy vadászkutya. Pedig igen. Ha szimatot fog, nincs megállás. Azért sem érdemes kutyát venni, mert „viccesen” néz ki. Arra ott vannak a plüss ebek.

VII. Vizslafélék. Nagyon népszerű csoport. Leginkább a népszerűség és a túltenyésztettség veszélyezteti őket, érdemes megnézni mit veszünk és honnan. Annál is inkább, hogy ismét vadászkutyákról van szó.

VIII. Retrieverek, vizikutyák. Szintén népszerű csoport, és mint ilyenek megint csak sokféle helyről hozzájuk lehet jutni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyivel védettebbek, illetve egészségügyi kockázat szemponjából mennyivel biztonságosabb tenyésztőtől vásárolni kutyát. Nyilván itt is előfordulnak fülbetegségben szenvedő spánielek, de nagyságrendekkel kisebb a valószínűsége, hogy valami élethosszig tartó súlyos problémába „belefutunk”.

IX. Társasági kutyák. Őróluk sokan tartják, hogy nem túl okosak és csak táskakutyának jók. Pedig vannak dolgozó csivavák, kiváló rohamjelzők, a gazdájuk életét menthetik meg. Az, ha valaki a földről fölkapkodja és plüss kutyaként bánik vele, háááát, nem a kutya hibája….

X. Agarak. Bár egyre többször látjuk városi kutyaként, eredetileg vadásztak és manapság se a pikkpakk taníthatóságukról híresek. De elegánsak J

Szóval, 1 szó mint 100, könyörgök ne csak a külsőre figyeljünk. Viszont aki figyel picit is a külsőre, böngéssze át a fajtastandardot, az FCI oldalán mind elérhető: http://fci.be/en/Nomenclature/ Arra, hogy valaki valamit mond, vagy az interneten „megbízható forrásból” tudja, hogy ez a „különleges kutya” egy vagyont ér, nem valószínű, hogy érdemes hallgatni.

(A képeken -elfogulatlanságom bizonyítékaként :) - pár mudi látható, fentről lefelé:

Köves-bérci Betyár Jégvirág "Zoe", a birkákkal Nyírségfia Süti, az agility akadályon Köves-bérci Betyár Báró, irodai munkát végez a malacán alva Köves-bérci Betyár Fehér Fickó "Zsombék", a gazdájára összpontosítva dolgozik Köves-bérci Betyár Csincsi és végül minket figyel Köves-bérci Betyár Éjfél "Fura")